Sorozatunkat a BOCS Mentorprogramból kinőtt Bódva-völgy és Cserehát Turizmusáért Egyesület tagjainak bemutatkozásával folytatjuk.
Ez alkalommal Bay Judit, az Edelényi Kastélysziget létesítményvezetője és egyesületünk elnöke osztja meg gondolatait az olvasóval.
Szülővárosod? Hogyan kötődsz a Bódva völgyéhez?
A szülővárosom Miskolc, ahová a kilencvenes évek elején költöztem, addig egy közeli faluban éltem. A Bódva völgyét akkor kezdtem el bejárni, amikor a munkám révén az edelényi kastélyba kerültem. Bár nem a lakóhelyemtől távoli vidékről van szó, mégsem tudtam, hogy milyen értékek, felfedezésre váró kincsek vannak a környéken. Sokakkal előfordul, hogy jobban ismernek távoli tájakat, mint közvetlen környezetüket és ez velem sem volt másként. Nem tudjuk igazán, hogy milyen ritkaságok, érdekességek vannak körülöttünk, ezért is tartom fontosnak, hogy egyesületünk célként jelölte meg a Bódva menti zöldút létrehozását. Túráink alkalmával mi is új felfedezéseket tehetünk, akkor amikor egy-egy útvonalat bejárunk arra is gondolnunk kell, hogy nemcsak a turistáknak, hanem az itt élőknek is meg kell majd mutatnunk mindazt, amire joggal lehetnek büszkék.
Mit szeretsz a legjobban a térségben?
A természeti szépségét, változatosságát, helyenként érintetlenségét és nyugalmát. Mindazt, ami a nyüzsgő hétköznapokat lecsendesíti, harmóniával tölti meg. Ráadásul sok jó emberrel találkoztam, akik hittel, elkötelezetten végzik munkájukat még reménytelennek tűnő helyzetekben is.
Mit tartasz a legrosszabb dolognak a Bódva völgyében?
Azt gondolom, hogy a dolgok árnyaltabbak, mintsem egyetlen szóval – a jóval, vagy a rosszal – jellemezhetnénk őket. Mert ami valakinek rossz, az lehet, hogy a másiknak épp jó, nem mindegy honnan tekintünk valamire. Így arra érdemes figyelni, hogy a lehetőséget lássuk meg, és ha valamit jobbá tehetünk, akkor arra törekedjünk.
Az eddigi tapasztalataid alapján szerinted mi hozhatna változást abban, hogy növekedjen az emberek jól-léte, elégedettsége a térségben?
Egyszer lehetőségem volt arra egy utazás során, hogy hosszasan beszélgessek egy volt tábori lelkésszel. Emlékezetes maradt egy gondolat, amit egy katolikus költőnőtől idézett. Az idézet nem pontos, lényege a következő: Azért jöttél a földre, hogy azt a kis kört, ahová az Isten tett, fényeddel beragyogd. Azt hiszem a megoldás ilyen egyszerű, megvalósítani nyílván sokkal nehezebb a mindennapokban. Azzal kell foglalkoznunk, ami adott helyen a dolgunk, és abból kell a lehető legjobbat kihozni, egymásra figyelve, egymással együttműködve, úgy hogy a közösség és az egyén érdekei ugyanazon cél felé mutassanak. Gondolkodásmódunk és tetteink határoznak meg minket, jól-létünket nem várhatjuk csodaként, tenni is kell érte. Mindenki a magáét. És ebben nincs méricskélés, mert az egész, az apró részek nélkül nem működik. Sokféle sérelem miatt a térség lakói önbecsülésüket vesztették, ennek újra építése hosszú, és türelmet, megértést igénylő munka.
Miért csatlakoztál a Bódva-völgy és Cserehát Turizmusáért Egyesülethez? Miért tartod jónak ezt a kezdeményezést?
Az Edelényi kastélysziget létesítményvezetőjeként minden olyan lehetőséggel élni kell, ami a térség eladhatóságát, turizmusának élénkítését jelentheti. Az ország számos pontján van már jó példa a TDM-ek működésére, bizonyított, hogy az együttműködések, közös projektek segítik a piacra vitelt, egy-egy területre irányítják a figyelmet. A Bódva völgy vidékén egyelőre nem működik ilyen szervezet, az egyesület kiindulópontja, katalizátora tud lenni egy ilyen ügynek, ami természetesen a kastély érdekeit is szolgálja, hiszen nekünk is célunk a látogatószám növelése. Mint az egyik legjelentősebb attrakció munkatársa, nekem is feladatom, hogy a térségszervezésben feladatot vállaljak, és amiben tudom, abban segítsem a helyi szereplőket.
Mivel foglalkozol? Mit szeretsz a legjobban ebben a szakterületben? Milyen eredményedre vagy a legbüszkébb?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert a területen, ahol dolgozom – kultúra, turizmus – sok minden megvalósítására volt már lehetőségem, bizonyos értelemben ez is alkotó tevékenység. Változatos, sokrétű, többféle képességet, készséget igénylő munka, amiben az ember önmagát, a határait is jobban megismerheti. Szándékunk szerint arra törekszünk, hogy „jót, s jól“ tegyünk, és bár eredményeink változóak, az a fontos, hogy mindenből tanuljunk. Azok közé tartozom, aki még találkozhatott Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, örülök, hogy producere lehettem Kálloy Molnár Péter sajátos Hamlet feldolgozásának, ami a Diósgyőri várban került színre, újfajta rendezvények alapjait teremthettem meg. Most az Edelényi kastélysziget valódi kihívás, amiben közösségépítés, rendezvényszervezés, napi működési feladat épp úgy van, mint új ötletek megvalósítása, jelentős volumenű fejlesztés. Az összetettség révén érvényesülhet a kreativitás, a problémamegoldás, a vállalkozó szellem, vagy akár a diplomáciai érzék is. Kívánni se lehetne jobbat!
Ha nyernél 1 milliárd forintot a lottón, mihez kezdenél?
Olyan egyéni és közösségi célokra fordítanám, ami önző módon a saját jól-létemet szolgálná. Igaz a mondás: adni jobb, mint kapni.
Hogyan képzeled el magadat/térségünket 20 év múlva?
Máté szavait idézem: „Áldottak azok, akik meg tudják mutatni másoknak, hogy hogyan működjenek együtt, ahelyett, hogy versenyezzenek, vagy harcoljanak. Ilyenkor fedezik fel, hogy kik is igazából és hol a helyük Isten családjában.“
Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor jó esélyeink vannak.
Melyik három könyvet, filmet, zenét vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?
Könyv: Biblia, Madách: Az ember tragédiája, Hankiss Elemér: Az emberi kaland
Film: Ízek, imák, szerelmek; Hét év Tibetben; Mária földjén
Zene: Muszorgszkij: Egy kiállítás képei; Sade; Budapest Bár
