„Ahonnan jöttünk, az nem rajtunk múlott, ahol megrekedtünk, azt mi formáltuk, ahová hívnak, arra nekünk kell rátalálni.” (Jókai Anna)
(Miskolc, 1982) geográfus, vidékfejlesztő
Gyermekéveit Sajópálfalán töltötte, a gimnáziumot Miskolcon végezte, ahonnan az ELTE földrajz-biológia szakára ment. Már az egyetemi évei alatt megismerkedett a Csereháttal és a hátrányos helyzetű vidékek problémáival, az ott élő emberek gondjaival. Igazi elköteleződését a periferikus helyzetű térségek iránt a Budapesti Corvinus Egyetem és az Encsi kistérség partnerségi együttműködése, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által meghirdetett LHH-program jelentette, amelyben jelentős szakmai-koordinációs és projektmenedzsmenti feladatokat látott el. 2011-ben az ELTE-n társadalomföldrajzi témában nyert felvételt a doktori iskolába, amelyben a társadalmi innovációk periférikus területek fejlesztésében betöltött szerepét, a meglévő intézményrendszer diszfunkcióit vizsgálja elsősorban Abaúj térségében. Részt vett egy az alulról szerveződő tanuló és innovációs hálózatokat vizsgáló FP7-es kutatásban az MTA Agrárgazdaságtan és Vidékfejlesztési kutatócsoportjában, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetemen folyó Megvalósult és elmaradt szinergiák a fejlesztéspolitikában – uniós és hazai támogatások kölcsönhatásai földrajzi keretben című OTKA kutatásban tevékenykedik.
Célja a BOCS-ban: A térségben megvalósuló társadalmi innovációk vizsgálata esettanulmányok segítségével, mély érintkezési felület kialakítása a helyben élő, a térség fejlődésében aktív szerepet vállaló, tevékeny emberekkel.
Szülővárosod?
Miskolcon születtem, és a várostól 12 km-re, egy görög katolikus kis faluban, Sajópálfalán nőttem fel. Óvodába ugyan itt jártam, de az általános iskolát már a szomszéd faluban Arnóton végeztem, utána pedig a miskolci Herman Ottó Gimnáziumba jártam. Az egyetemet Budapesten végeztem, ahol így huzamosabb ideig laktam, jelenleg pedig Gödöllőn élek férjemmel. Azt hiszem, sok borsodi fiatal tudhat az enyémhez hasonló életutat magáénak.
A vándor életmód ellenére azonban mégsem feledkeztél el a szülőföldedről, hisz doktori kutatásaid témájának is a hátrányos helyzetű térségek fejlesztési lehetőségeinek vizsgálatát választottad, empirikus kutatásod pedig az abaúji térségre koncentrál. Az eddigi tapasztalataid alapján szerinted mi hozhatna változást abban, hogy növekedjen az emberek jól-léte, elégedettsége a térségben?
A modern korban fejlettnek számító térségek fejlődési útjának követésére tett kísérletek egyértelműen kudarcra vannak ítélve a periferikus területeken. A külső csodavárás, a kívülről jövő segítség reménye is egyre inkább látható, hogy ábránd maradt csupán. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Bódva-völgyéhez hasonló térségek életében a helyi értékek és erőforrások (természeti, társadalmi, gazdasági) hatékony kihasználását megcélzó, hosszú távú stratégiában gondolkodó, a fenntarthatósági követelményeket is szem előtt tartó, közösségi programok azok, amelyek tartós és látványos változásokat tudnak hozni egy-egy település, térség életében. A sikeres programok sajátja, hogy a bennük tevékenykedő emberek gondolkodása, értékrendje, önmagukról, a környezetükről és a közösségükről alkotott képe változik meg, amely tovább gyűrűzik a kapcsolatrendszereiken keresztül. A cselekvéseink nem mások, mint valóra váltott gondolataink. Nincs ez másképp egy helyi társadalom, közösség esetén sem. Egy-egy térség állapota az ott élő közösségben rejlő potenciált tükrözi vissza. Ha bármit szeretnénk tenni egy térség fejlesztésének ügyében, akkor az ott lévő társadalmat kell képessé tenni arra, hogy másképp tudjon gondolkodni saját magáról és helyzetéről, mint azt megelőzően, hogy a saját sorsával való elégedetlenség ne csodavárásra, hanem cselekvésre sarkalja, és felismerje azt, ha egyedül nem is megy, együtt minden sikerülhet. A kívülről jött fejlesztő feladata pedig az, hogy támogassa a helyi közösséget ebben a tevékenységében, tudással, anyagi forrással, jelenléttel, lelkierővel. De a lépéseket nekik kell akarni és megtenni.
Mi a célod a BOCS programban?
A BOCS-ot egy remek lehetőségnek tartom, amely a helyi humán kapacitást és összefogást egyszerre erősíti a térség érdekében. Így azt remélem, hogy a program keretein belül elinduló kezdeményezést aktívan tudom majd előre mozdítani, miközben úgy gondolom, hogy rengeteget fogok tanulni az itteni emberektől, magáról a térségről, amit az íróasztal mellett ülve, statisztikai adatokból és könyvekből biztos nem tudhatnék meg.
Mik a további terveid a szakmai pályafutásodban?
Rövidtávon az, hogy megírjam a doktori disszertációm.
Mit szeretsz a legjobban ebben a szakterületben?
Ez a szakterület egyrészt lehetőséget biztosít arra, hogy a tevékenységem közvetve, vagy közvetlenül hozzájáruljon egyének, vagy közösségek jobb létéhez, a sorsuk öntevékeny irányításához. Másrészt arra, hogy sok, a világot különböző nézőpontból szemlélő emberrel kerüljek kapcsolatba, amely közelebb visz a társadalomban működő mechanizmusok egyre árnyaltabb értelmezéséhez.
Szeretnél a térségben maradni? Ha nem, milyen feltételeknek kellene megvalósulnia, hogy itthon maradj?
A jelenlegi életem, a férjem Gödöllőhöz köt. De a munkám miatt leginkább a teljes lefedettség, a fejlett kommunikációs és közlekedési lehetőségek, amelyek a legmeghatározóbb feltételek az életemben.
Ki (volt) a példaképed, tanítómestered és miért?
Igazából nem tudnék megnevezni egyetlen embert. Az életem különböző szakaszaiban ez folyamatosan változott, de azt biztosan állíthatom, hogy nagyon sok útravalót kaptam az élethez a miskolci Herman Ottó Gimnázium nagyszerű tanáraitól és az iskolát átható szellemiségtől.
Ha nyernél 1 milliárd forintot a lottón, mihez kezdenél vele?
Elindítanék egy olyan társadalmi vállalkozást, amely fő tevékenysége a periferikus területek komplex, öntevékeny fejlesztéséhez szükséges külső erőforrások (szakmai és technikai tudás, kapcsolatok) biztosítása lenne és az ott élő közösségek kapacitásainak fejlesztését célozná meg. Felvállalná a „helyi hős” szerepét, vagy a meglévő támogatását, amíg a térség önjáróvá nem válik a lakói által kitűzött célok mentén. Emellé pedig szerveznék egy kutatóintézetet, ahol egyrészről az utánpótlás képzés is megvalósulna, másrészről, amely bekapcsolná a hazai és nemzetközi tudományos körforgásba is az adott térségben elért esetleg példaértékű eredményeket, és újabb források becsatornázásának ágyazna meg.
Hogyan képzeled el magad 20 év múlva?
Kicsit hasonlóan mint most. Elégedetten, boldogan és tettre készen, több tapasztalattal és ennek köszönhetően több kompetenciával abban, amit csinálok szakmailag.
Melyik három könyvet, filmet, zenét vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?
Könyv: Márai Sándor, Pál Ferenc és Mérő László könyvei (bár egy lakatlan szigeten már némelyik nem biztos, hogy annyira fontos lenne :) )
Zene: erre pár éve még könnyű lett volna válaszolni, manapság inkább stílusok vannak, szóval attól függ, milyen lenne a hangulatom, amikor indulni kellene, de … Muzsikás, Robbie Williams, Eric Clapton, Zorán, Strauss… stb. stb.
Film: itt is csak elkezdeni tudom … Forrest Gump, Klára és Ferenc, Gyönyörű zöld … stb. stb.
