Sorozatunkban a BOCS Mentorprogramból kinőtt Bódva-völgy és Cserehát Turizmusáért Egyesület tagságát mutatjuk be. Mozgalmunkhoz több szervezet is csatlakozott - ez alkalommal Jenei Edit, a Barakonyi Patakvölgy Egyesület elnöke osztja meg gondolatait.
Ha arra kérnek, hogy mutassam be magamat pár szóban - igen komoly bajba kerülök! Egyrészt szeretek beszélni - és csak remélni tudom, hogy nem fecsegni - másrészt annyi minden foglalkoztatott az elmúlt pár évtizedben, hogy a pár szó kevésnek bizonyul rá.
Mindezek mellett megpróbálom: történelem–népművelés szakon végeztem Egerben. A szak megnevezése már sejteti a koromat is. Három felnőtt gyermek édesanyja vagyok. A szakmát egy ún. komplex művelődési központban kezdtem, majd az anyaság töltötte ki az életemet jó pár évig. Debrecenben találkoztam a civil szférával és annak szabadságában rejlő lehetőségekkel. Szerveztem utcazenét, rádióztam, dolgoztam a civil szervezetek érdekképviseletén, alapítója lettem egy ma is működő, a magyar hagyományokat éltető közösségnek, és innen vezetett az út egy civil fenntartású iskolához. Kisebb megszakításokkal dolgoztam 3 évet az Edelényi Kistérségnél, amiből leginkább megfogható „dolog“ egy internetes, térségi információs portál volt. Jelenleg az időm nagy részét Debrecenben töltöm - és ingázok Tornabarakonyba, ahol ötödik éve önkormányzati képviselő is vagyok.
Szülővárosod? Hogyan kötődsz a Bódva völgyéhez?
Ha azt kérdezik az embertől hova való? akkor csak egy település nevezhető meg - ahol felnőttünk. Én egy Debrecen közeli faluban, Földesen határozódtam meg. Laktam Budapesten és Debrecenben. 30 évvel ezelőtt családi meghívás révén - az első megüresedett házak egyikét Tornabarakonyban rokonaim vették meg „nyaralóként“ - érkeztem a térségbe. Az illatok, a sokáig megmaradó pára, ahogy a dombok mögül felbukkan reggel a Nap és este a Hold - talán ezek voltak azok a súlyos tényezők, amik újra és újra visszatérésre bírtak. Először egy elvadult, gazos teleknek estem neki, hogy kitisztítsam - majd pár évvel ezelőtt megvettem egy 100 éves, lerobbant házat. Szeretem a lehetetlennek tűnő feladatokat megoldani. Az úgysemlehetek ellen kelek fel minden nap. Talán ez köt a Bódva-völgyhöz is.
Mit szeretsz a legjobban a térségben? Mit tartasz a legrosszabb dolognak a Bódva völgyében?
Szeretem, hogy ez a vidék 30 év után még mindig tud újat nyújtani! Mindig felfedezek valamit, amit még nem láttam, nem vettem észre. Figyelem - és a figyelem a szeretet, ami mindig meghozza a gyümölcsét. Ez lehet egy település kevésbé ismert helyi értéke vagy éppen egy madár vagy egy újonnan megismert gyógynövény. Szeretem azt az erőt is, ami egy maroknyi emberben benne van és maradásra bírja. Rossz, hogy sokan elmennek. Egyúttal meg is értem őket - nem könnyű itt élni, fiatalnak lenni.
Mi hozhatna változást abban, hogy növekedjen az emberek jól-léte, elégedettsége a térségben?
Az optimizmusom láttatja velem, hogy egyszer csak átbillenünk a holtponton és a folyamat megfordul. Ehhez azonban végigvitt tervek kellenek és nem projektszerű leejtések, amikor elszámolnak egy-egy pályázattal majd egy másik „projektben“ minden kezdődik elölről, és még mindig ott vagyunk, ahol a part szakad!
Mesélj a Barakonyi Patakvölgy Egyesületről! Miért döntöttetek úgy, hogy csatlakoztok a Bódva-völgy és Cserehát Turizmusáért Egyesület munkájához? Miért tartjátok jónak ezt a kezdeményezést?
Barátaimmal 2010-ben létrehoztuk a Barakonyi Patakvölgy Egyesületet. A szervezetünk döntött úgy, hogy bizalmat szavazunk ennek az „ernyőszervezetnek“ és tagjai leszünk. Akik turizmussal, programszervezéssel foglalkoznak, tudják, hogy egy térség csak együtt kerülhet a figyelem központjába. Szükség van az érdekképviseletre kifelé és persze egy egységes marketingre. Egymást tudjuk erősíteni ezen az úton!
Egyesületünk segíti a település közösségi eseményeit, helyi értékeinek a feltárását, családi táborokat, kiállításokat szervezünk, és a természetjáró turizmus elkötelezettjei vagyunk. Évek óta önálló weboldalt működtetünk, a www.barakonyitaborok.hu-t.
Mivel foglalkozol? Milyen eredményedre vagy a legbüszkébb?
Azt szokták mondani, hogy szerencsés ember az, aki azt csinálja, amit szeret. Nekem a munkám egyben az életformám. Ha nem alszom, akkor teszem a dolgom. Van, hogy álmomban is...
Amire a legbüszkébb vagyok az az, hogy sok nehézség közepette is mindig sikerült víz felett maradnom, úrrá tudtam lenni a problémákon.
Ha nyernél 1 milliárd forintot a lottón, mihez kezdenél?
Ha sok pénzt nyernék, akkor életem három földrajzi pontján segítenék: Földesen a szülőfalumban, Debrecenben bizonyos közösségeknek, és természetesen Tornabarakony és a környezetében lévő apró települések is részesülnének a javakból. Megvannak a terveim! Majd látják, látjátok!
Hogyan képzeled el magadat 20 év múlva?
20 év múlva? Azt képzelem, hogy még élek és az unokáimnak jókat főzök a barakonyi kertemben megtermelt zöldségekből, finom lekvárokat készítek a most elültetett gyümölcsfák terméseiből.
Másfél éve örökbe fogadtam "Gyulai" Bogit, az angol agarat. Kutyajó helynek tartja Barakonyt Ő is!
Lobogó szoknyámmal a gyógynövényszentelésre robogok...
"Edit és az angyalok"
Jozef Peniaško alkotása 2 évvel ezelőtt készült a Levendulás Házban megrendezett képzőművészeti kiállítás megnyitójáról. Az angyalok Edit pártfogoltjai: jobbra a kiállító fiatal művészek, balra a megnyitón fellépő énekes lányok.
