Tóth György és felesége, Marika életét már több mint húsz év köti Égerszöghöz. 1993-ban vették azt a romos portát, melyet tíz évig építettek újjá, mert falusi turizmussal kívántak foglalkozni. A turizmusra alkalmas épület kialakításában az igényességre törekedtek, de oly módon, hogy a falusi miliő is jelen legyen. Az épület és a kert simuljon a tájba, és az ide látogató vendégek kényelmét szolgálja. Életfilozófiájuk az, hogy jó, ha van vendég a házban, de ha nincs, az sem baj, mert akkor lehet mással is foglalkozni.
Véglegesen 1999-ben költöztek Budapestről Égerszögre.
1993-ban az égerszögi tiszteletes, Pásztor Gyula megrendezte az elszármazottak napját. Ezt követő évektől már a tiszteletes úrral közösen szerveztek falunapokat, amelyre vendégművészeket hívtak. 2003-ban Tóth Györgyné megalakította az Éger Ág Alapítványt, melynek elnöke férje, Tóth György lett. Az alapítvány fő célja elsősorban kulturális rendezvények szervezése és a hagyományőrzés. Mint magánemberek, 2000-ben megvásároltak egy több mint száz éves romos parasztházat, amit LEADER pályázatok útján felújítottak és átadták az Éger Ág Alapítványnak használatra. Ebben az épületben található az Éger Ág Galéria, a csűrszínpad és egy tágas közösségi tér, ami a nyár folyamán amatőr képzőművészeknek, rendezvényeknek, képzéseknek ad otthont.
A falunapok fesztivállá nőtték ki magukat és hagyománnyá alakultak. Az Égerszögi Református Templomban a Magyar Állami Operaház énekesei és a Miskolci Szimfonikus Zenekar muzsikusai adnak minden év június utolsó szombatján műsort. A kultúrpajtában pedig kiállításokat, gyerekprogramokat és táncházat rendeznek ezen a napon.
2006-ban a házaspár közösségfejlesztő képzésen vett részt, majd megszerezték a közösségi munkás OKJ vizsgát. Ez a képzés sokat jelentett számukra, mert ettől kezdve másként tekintettek már a lokális közösségekre. Meglátták az ok-okozati összefüggéseket és azt, hogy csak összefogva, közösen lehet tenni ennek a vidéknek a felemelkedéséért.
Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj’ isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Hogy mit szeretnénk látni 2020-ban a Bódva mentén és a Csereháton?
Mi mindig tettük a dolgunkat ezen a gyönyörű apró zsákfaluban, Égerszögön; hittük és hisszük ma is, - immáron több mint húsz éve -, hogy ez helyes, és ha ezt a példát aktív, tenni akaró emberek átveszik, akkor legalább a kultúra területén tettünk közösen valamit. Azzal a gondolattal dolgozunk, hogy tegye mindenki a saját háza körül, amit tennie kell és akkor a „haza fényre derül”. Jól tudjuk, hogy a seprűk nem mindig a saját udvarukat sepregetik, hanem mások háza körül porolnak. De ezt igyekszünk nem észrevenni, hanem a jó példával előre mutatni. Most viszont félre rakjuk mi is a saját „seprűnket”, és igyekszünk kitekinteni innen az Éger patak völgyéből.
